Homályos ablakon át láttam,
Először fiatal árnyék,
Később ősz színek látszanak
Az üveg prizmáin át.
Vártam, hogy az ajtó kinyíljon,
És a körvonalak valósággá válva,
Egy nagy színes képpé válva,
Alakot öltsenek az én számomra.
Később este lett, az árnyékok
megszűntek. A várakozás
vége hozta a nyugalmat.
Apa, egy szó maradt, szürke valóság,
A mesében máshogy lett volna.
Tóth Jázmin