Bon Jovi

A szüleim fiatalkori fényképét a pénztárcámban hordom. Sokan mondják, hogy mennyire hasonlítok apukámra. Mivel lány vagyok, régebben inkább visszautasítottam ezt. Hiszen a lányok inkább az édesanyjukra szeretnének hasonlítani. Pedig ha közelebbről megnézzük, valóban hasonlítok apára, aki mellesleg kifejezetten jóképű fiatalember volt. Sosem volt szigorú, nem kiabált velem és nem ellenkezett. Három fiú után születtem én, s ezzel mindent elmondtam. Kicsi voltam még, mikor egyik nyáron kivitt tűzijátékot nézni a várhoz. Igen látványos volt, azt imitálták, hogy az egész vár lángol. Ettől nagyon megijedtem és megkértem apát, hogy vigyen haza. Sokan álltak a parkolóban, ahogy elhaladtunk köztük mindenki bekiabált a kocsiba és szidták. Apa viszont egy szót sem szólt. Ő az az ember, akinek a családja boldogsága mindennél előrébb van. Nem átlagos fickó, az egyszer biztos. Jazzt hallgat a kocsiban, és ütemre dobol a kormányon. Ha anya elküldi a boltba cukorért, akkor kétszer kell fordulnia, mert elsőre biztos hoz mindent, csak cukrot nem. Reggelente Buongiorno helyett úgy köszön: Bon Jovi! Esténként a kutyával nézi a meccset a nappaliban. A nyári viselete a fürdőnadrág, vagy maximum egy kigombolt ing. Szereti a jó társaságot, akikkel meg lehet inni egy üveg rozét. Szeret velük sportról és politikáról beszélni. Szereti a divatot, ismeri az összes divattervezőt, és ha felöltözik (nyár kivételével) mindig ő a legstílusosabb. Az asztalán mindig ott a Szép Házak magazin, ennek köszönhetően állandóan építkezik. Anyukámnak egyszer vett karácsonyra egy férfi parfümöt, másszor pedig két ballábas korcsolyát. Ő tanított meg úszni és síelni. Vele láttam meg Münchent és Párizst. Vele úsztam először a tengerben. Őt mindenki szereti, mindenki ismeri. Nincs olyan ember, akit ne ajándékozott volna még meg az ismerősei közül. Ha kérnek tőle kettőt ad, ha adnak neki, hármat. Ha beteg voltam, ő vette a legkomolyabban. Ha hajnalban kellett értem jönni, ő kelt ki az ágyból. Ha sokáig maradt nálam valamelyik barátnőm, ő vitte haza. Nagy pocakja és még nagyobb szíve van. Sosem utasította el még a legrosszabb ötleteimet sem. Ha esik az eső, mindig megjegyzi, hogy „szép idő van, nem az a rossz napos”. Most lesz a 22. születésnapom és el sem tudom képzelni, hogy ne üljön ott az asztalnál. Lehet, hogy nem tökéletes, de nagy dolgokat vitt véghez az életben és én nagyon büszke vagyok rá.

(Faniszló Kitti írása)